... hiányzol! Már csak pillanatokra állok tőle, hogy elveszítselek! Hogy kihunyjon minden, ami idebenn még éltet! Azt hittem, már nem okoz gondot, már nem fáj, már túl tudom tenni magam mindenen. Bizonygatom magamnak, hogy ez már nem jelent semmit... de nem így van. Pedig azt hittem, végre, ahogy Aiko is mondta, megerősödtem lelkileg...

De... nem hiszek benne! : )

És most, délután... valaki olyat is megbántottam, azt hiszem, akit nem akartam. Sosem akartam... ne haragudj! Én nem akartam... csak... *rossz kedve van*

Nagyon fáj az a gyulladt izé... és nem tudok vele mit csinálni! Holnap, ha nem lenne muszáj, nem mennék el a megbeszélésre sem... de muszáj! Mert direkt engem kért az igazgatóhelyettes... de nagyon fáj. És ez nagyon befolyásol... most iszonyú kedvem lett tőle... holnapra megpróbálok csinálni vele valamit... mert, ha kinn hideg lesz és ez kap egy huzatot, akkor meg fogok őrülni!

Úgy hogy... a melankolikus, rossz hangulatnak ez is az oka...
De ez az egész szar annyira nem kell...